A Múzeum története
Csőglei István
 
„Tűzre, vízre vigyázzatok”


Tűzoltó Múzeum Bonyhádon
 
1985 – 2005


Bevezető

A fiatalokkal a múltat meg ismertetni, az idősek feladatát képezi. Ez a mondás jutott eszembe, amikor régi barátommal Minárovics János nyugalmazott tűzoltó ezredessel - az Országos Tűzoltó- Múzeum létrehozójával - beszélgettem. Szóba került, hogy ötven éves az Országos Múzeum. Említettem neki, hogy a bonyhádi pedig 20 éves lesz. Hát bizonyeljárt az idő felettünk. A gondolat mindkettőnkbe befészkelődött, hogy vajon a mai utódaink, kedves kollégáink, mennyit tudnak a Múzeum létrehozásáról. Ez a fölismerés ösztönzött arra, hogy gépme1lé üljek és összegezzem az akkor történteket. Meg kell ezt tennem azért is, mert emléket illik állítani annak a hallatlan össze fogásnak, társadalmi munkának, amivel a romos magtár épületből egy gyönyörű, Emlék Múzeumot hoztunk létre. Amikor a terveket egy országos emberünk megnézte észrevette, hogy egyik oldalon a tűzoltók védőszentjéről egy Flórián szobor sort kívánunk elhelyezni. Azt kérdezte, hogy templomot, vagy, Múzeumot, akartok létrehozni? Mondtam neki, hogy a tűzoltók részére egy emlékhelyet akarunk kialakítani. Szeretném, ha elsősorban Bonyhád város lakói megismernék, hogy a megye tűzoltói, az akkori helyi vezetőkkel közösen hogyan hozták létre a város első múzeumát. Akkor talán erre az épületre nem vetnének szemet, a gazdagodásban reménykedők, ahogy ezt a rendszerváltás kezdetén megtették. Megemlítem, hogy mi akkori tűzoltók hogyan jutottunk el a múlt kutatásához, a relikviák gyűjtéséhez, végül azok elhelyezéséhez. Egyben köszönetet mondok annak a közel háromszáz embernek, akik a szabad idejüket föl áldozva részt vettek a munkában. Az épületről és a benne elhelyezett szerekről, a mellékletben néhány képet is elhelyeztem. Bízom abban, hogy aki ezt a kis írást elolvassa, gondolatba visszamegy a múltba és meggyőződik arról, hogy össze fogással, kevés pénzel is, várakat lehet építeni. Párhuzamot tud vonni a mai, és az akkori kollektív szellemről. Fiatal kollégáimat kérem, hogy aki még nem látta ezt, a nekünk nagyon kedves létesítményt, mielőbb tekintse meg, mert aki a múltat nem ismeri, sötétben botorkál a jövő felé.
Tisztelettel:
 
Csőglei István
Nyugalmazott tűzoltó
Ezredes
 
Találkozás a múlttal
A Magyar Tűzoltóság 1948 évben történt államosítása utáni években nem foglalkoztak a múlttal. Hiszen a múltat igyekeztek végképp eltörölni. Mi fiatal tisztek szoros kapcsolatot tartottunk az önkéntes tűzoltóságokkal. Ismertük és láttuk a múltban használt felszereléseket. A vonuló szerek akkor még a lovas fecskendők voltak. Találkoztunk a régi csíkos nyári tűzoltó öltözettel, a bőrsisakkal, a kéthangú kürttel, de akkor még nem gondoltunk arra, hogy ezeket, gyűjteni, és meg kellene őrizni. Mindezekre csak 1955 évben Minárovics János kezdeményezése döbbentett rá bennünket. Elhatározták, hogy Tűzoltó Múzeumot hoznak létre. Felhívást küldtek a megyékhez, hogy a tűzoltó emlékeket gyűjtsük össze és adjuk át, a készülő Múzeum részére. Persze nem ment ez könnyen. Az önkéntesek a használaton kívüli felszereléseket, kézi eszközöket szívesen fölajánlották. Még a csapatzászlót is oda adták, de a személyi felszerelésektől nem szívesen váltak meg. A nekem elsőnek átadott relikvia egy díszbalta volt. Városi parancsnok voltam Szekszárdon, amikor Marosi Sándor bácsi a faddi ÖTE. parancsnok, a halálos ágyáról üzent, hogy látogassam meg, mert valamit át akar adni. Egy tűzoltó díszbaltát adott a kezembe, és ezt mondta:"tudom, hogy te megőrzöd, kívánom, hogy sikereket érjél el.". Mondanom sem kell, hogy nagyon meghatódtam, hiszen a hozzátartozói előzőleg közölték, hogy az orvos szerint csak napjai vannak hátra. Megköszöntem, megöleltük egymást. Másnap közölték, hogy a Sanyi bácsi meghalt. A sors úgy hozta, hogy a következőt is egy a halálos ágyán lévő öreg tűzoltótói vehettem át. Könyves Zoltán közvetlen a háború után a megye és Szekszárd város tűzoltó parancsnoka volt. Az államosításkor lecserélték. Majd a Rajk- per idején menekülnie kellett. A nevét Könyves Tóth Zoltánra változtatta, és Budapestre költöztek. Egy alkalommal összehívtuk a szekszárdi öreg tűzoltókat. Õ is eljött, és jót beszélgettünk. Pár évvel később táviratot kaptam a feleségétől, hogy sürgősen látogassam meg őket, mert a Zoli bácsi haldoklik. Egy tűzoltó dísztőrt adott át, meg egy kéthangú kürtöt. Akadozva ezt mondta: Úgy érzem, hogy ti tűzoltók nem tartattatok ellenségnek, éljetek békességbe. Egy hét múlva a Farkasréti temetőben helyeztük örök nyugalomra Később még egy baltát kaptam. Akkor már a levéltárban kutattam. Tamásiban egy idős hölgy erről, az újságból értesült. Egy szépen elkészített díszbaltát vitt be az ottani tűzoltóságra, hogy jutassák el a részemre. Egy műves mester annakidején virtusból készítette és adta át az akkori főparancsnok helyettesnek. Tulajdon képen ezekkel kezdtem a relikviák gyűjtését, mert fölkeltette az érdeklődésemet a tűzoltóság múltja iránt.

Ahol csak lehetett érdeklődtem, hogy mi történt a múltba. A tűzoltó egyesületi élet egyre gyengébb lett. Kerestük a lehetőséget a munkájuk javítása érdekében. A Megyei Tanács a 100/1968számu határozatával versenyt hirdettünk meg a Kiváló Önkéntes Tűzoltó Testülete cím elnyerésére. Kidolgoztuk a verseny szempontjait. Előbb járási, majd megyei szinten végeztük az értékelést. Az első helyezett egyesület, annak parancsnoka és elnöke meg a tanács VB. Titkára jutalmat kapott. Egy díszes táblát készítettünk, melyet a szertár falára helyeztek ki. Ez a verseny további lehetőséget nyújtott a múlt megismeréshez. A kutatásához a végső lökést a Megyei Tanács VB. 107/ 1970 számú határozata adta. Javaslatunkat elfogadva elrendelte, hogy az Önkéntes Tűzoltó Testületeket jubileumi ünnepségeiken a társadalmi munkájuk elismeréseként a fenntartó szervek jutalomba részesítsék. Az 50 év elérése esetén 3000, a 75 éves jubileumon 5000, a 100 évesen pedig 10 ezer forinttal jutalmazzák. Az adományozás első éve 1971 volt. Azon egyesületeket, amelyek fennállása 51-74 év között van, az első fokozattal, amelyek fennállása 76-99 év között van a második fokozattal, kell jutalmazni. A jubileumi évek megállapítása érdekében bizonyítható módon igazolni kell a megalakulás évét. Ezen aztán elakadtak az egyesületek. Nekünk kellett segítségükre sietni. Fontos kérdés volt ez, hiszen mi javasoltuk az elismerést. Márton Pál főhadnagy, Nyárai János hadnagy munkatársaimmal elmentünk a Megyei Levéltárba Hetekig néztük át az alispáni iratokat. Átlapoztuk a Társulatok Egyletek alapszabályainak a gyűjtőjét. Átforgattuk a Szabály rendeletek gyűjtőjét. Később bekapcsolódott Velencei István és Bach József is.

A kutatás eredményeként 58 testület megalakulási évét sikerült megállapítani. Ezek közül 25 egyesületnek fizettek ki 5 ezer, négynek pedig 3ezer forintot, mert túlhaladták az 50, illetve a 75 évet. Természetesen nagyon sok adatot tudhatunk meg a megye településeinek a tűzvédelméről, a megyei Tűzoltó Szövetségről. Tökéletes volt a találkozás a múlttal, mert szenvedélyes kutató lettem. Egyre több relikviát gyűjtöttem.

A közigazgatási átszervezések


Az ország területén 1962 decemberétől megkezdték a közigazgatási átszervezéseket. Ez azt jelentette, hogy közös tanácsokat hoztak létre. Több községet csatoltak össze. Ez a folyamat mintegy 15 évig tartott. Az 1970-es évben például Tolna megyében 12 községbe alakítottak közös tanácsokat. Közben a járásokat is megszüntették. Városok alakultak. A becsatolt községekben első teendőjük volt az ottani Önkéntes Tűzoltó Egyesület megszüntetése. A szertárakat kiürítették, más célra vették igénybe. A felszerelések egy részét leselejtezték. A szebbeket igyekeztem összeszedni. Pakson időközbe bekerítették a létrehozandó Parancsnokság területét. Ide gyűjtöttem a fecskendőket. A kisebb relikviák elhelyezésére hordozható vitrineket készíttettem. A megyei Parancsnokság folyosóján helyeztem el azokat. Egyre közelebb kerültem a nyugdíjazásom időpontjához. Fölső korhatárral 1985-évben kellett volna nyugdíjba kerülnöm. Azonban egy évre- egyetértésemmel,- visszatartottak, mert 1986-banSzekszárdon rendezték az Országos Tűzoltó versenyt. Egyre többször jutott eszembe, hogy mi lesz ezzel az általam összegyűjtött anyaggal. Megkerestem a Megyei Múzeum akkori igazgatóját, Vadas Ferencet. Közölte, hogy ők nyilvántartásba vehetik a felszereléseket, de elhelyezni nem tudják. A véletlen adta az ötletet. Akkor a megyei Parancsnokok és helyettesek továbbképzését mindig más megyében tartották. Így jutottunk el Somogy megyébe. Ott elvittek bennünket Vőrsre, ahol a régi tűzoltó szertárban kis alapterületű, de szép kiállítást hoztak létre. Beírtam a vendégkönyvbe, ha Tolnában lesz, Múzeum, akkor Vőrsről vettem az ötletet. Hazaérkezve Konzultáltam Márton Pál megyei parancsnokkal. Egyetértett az ötlettel, hogy igyekezzünk megoldást találni. Előbb Pakson próbálkoztam, hiszen ott akkor már nem működött a tűzoltó egyesület. A szertárat borbély - műhelynek használták. Ekkor mentem Bonyhádra. Ahol Ezer Mihály tanácselnök, dr. Schuller Zoltán elnökhelyettes és dr. Kaiser Katalin igazgatási osztályvezető kedvezően fogadták a javaslatot. Két épületet mutattak meg. A templommal szemben lévő romos magtár épület tetszett meg. Az események felgyorsultak. Ekkortól naplót vezettem a tárgyalásokról és a munkálatokról.

Napló részletek, a Múzeum létrehozásáról
 
1984. január 18.

A mai napon, Kaposváron át elmentünk Vörs községbe. Balatonszentgyörgyhöz tartozó csatolt község. Bonyhádról dr. Schuller Zoltán tanácselnök-helyettes, dr. Kaiser Katalin igazgatási osztályvezető és Studel Péter tűzoltó parancsnok jött velünk. Kaposvárról Kiss László tü. Alezredes megyei parancsnok helyettes kísért el bennünket, Vörsön Farkas László és felesége mutatta be az állandó kiállítást. N agyon tetszett mindenkinek. A beszélgetésből megtudtuk, hogy nagyon sokat segített Minárovics János a Tűzoltó Múzeum Igazgatója. Már útközben megállapodtunk arról, hogy mindkét épületet megtekintjük, amit kiszemeltünk. Kalkulációt készítünk. Ezt követően megpróbálunk pénz szerezni.
1984. január 23.

Megtekintettük a templommal szemben lévő volt magtár épületet. Ott volt dr. Kaiser Katalin igazgatási osztályvezető. Sebestyén László Műszaki osztályvezető és Studel Péter parancsnok. Meg állapítottuk, hogy a helyiség kb. 160 négyzetméter alapterületű. Az átalakítás a következők szerint történhet:
  • Tetőcserepet át kell rakni, a hiányzókat pótolni.
  • Padlástéri deszkákat kijavítani, 2 db. törött gerendát kicserélni.
  • Az első emeleti részt kiszedni. A deszkákat lecsiszolni és szilodekorral lekenni.
  • A Kéményt lebontani.
  • Padlót kiszedni betonozni és burkolni.
  • Vakolatot leverni, újra vakolni és meszelni.
  • Az ablakokat üvegezni, a keretet lefesteni.
  • Fűthető WC traktust kialakítani, fölötte galériát építeni, lépcsővel.
  • Sebestyén László Műszaki Osztályvezető a pénz és anyagról egy skiccet állít össze, utána dr. Lencsés Gyula megyei Igazgatási osztályvezetőhöz és dr. Hegedűs János, megyei VB. Titkárhoz, fordulunk.
1984. február 13.

A vázlat tervek és a műszaki leírás elkészült. A költségvetés mintegy 260000 forint. Ehhez kérnek megoldást a megyei Pénzügyi osztály vezetőjétől Priger Józseftől. Bejelentkezünk Varga Károly tűzoltó vezérőrnagy országos parancsnokhoz, és elvi engedélyt kérünk a létesítéshez, meg arra, hogy Minárovics János közreműködhessen. Az építési engedélyt a műszaki osztály intézi.
1984. február 20.

A megyétől 300000 forintot kaptunk. Az épületet lefényképeztük Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület közgyűlésén rész vettem. Ismertettem a terveinket. Azzal egyetértettek, de társadalmi munkát nem ajánlottak fel.
1984. április 6.

Az országos parancsnok az elvi engedélyeket megadta. Minárovics Jánossal meg egyeztünk abban, hogy májusban a grafikus okkal megtekintik a helyszínt. A kiállítás anyagában a középkortól indulunk el és eljutunk a napjainkhoz. A galérián pedig a 110 éves Bonyhádi egyesü1etről rendezünk be kiállítást. A tárgyalásokon ott volt dr. Sebestyén István vb. Titkár is.
1984. április 13.

Levelet küldtem az alsóbb parancsnokságokhoz. Közöltük, hogy mit akarunk és kértük, hogy mozgósítsanak társadalmi munkára. Tárgyalás a Bonyhádi Költségvetési üzemnél. Ott volt Kaiser Katalin, Sebestyén László, Hübner József, az üzem vezetője. Megegyeztünk abban, hogy a hivatalos kivitelező az üzem lesz. Az anyag-biztosítást is ők végzik, meg a műszaki irányítást. Cserepeket, lécet, szöget, bádogot, szellőző ajtót az üzem biztosítja, oda is szállítja.
1984. április 25.

Ma kezdtük a munkát. A Szekszárdi Parancsnokság "C" szolgálati csoportjával. Leszedtük az összes tetőcserepet. Lebontottuk a kéményt.
Levettük, majd visszahelyeztük, az esőcsatornát. Leszedtük a léceket. Az első szakaszon fel is szögeltük. A helyszínre szállítottunk 2500 cserepet.
1984. április 26.

Ma az "A" szolgálati csoport volt kint 24 fővel. A lécezést végezték és megkezdtük a cserepek fölrakását. Az északi oromfalat felépítettük. A 2 db törött gerendát kicseréltük. A hulladékot elhordtuk.
1984. április 27.

A szekszárdi "B" szolgálati csoport, a megyei ügyeletesek és tűzvizsgálók vettek rész 18 fő. A lécezést és cserepezést végeztük. A hulladékot a költségvetési üzem két teherkocsijával elhordtuk. Az Üzemnél Szepesi Tibor az összekötő. Már harmadik napja csü1ökpörköltet ettem. Ugyanis a szekszárdi húsüzemtől kedvezményes áron kapjuk a csü1kös körmöt.
1984. május 8.

A Paksi "A" szolgálati csoport dolgozott. Az első emeleten a vakolatot levertük. A hulladékot elvittük. A padláson a nyílásokat befalaztuk. A földszinten a padlót felszedtük. A tanácselnök és vb. Titkár meglátogatott bennünket.
1984. május 9.

A Paksi "B" szolgálati csoport dolgozott. A földszinten levertük a vakolatot. Az emeleten a hátsó falat vakoltuk. A közép gerendákat kiszedtük. Az első emeleten a deszkák egy részét fölszedtük. A hulladékot elszállítottuk.
1984. május 10.

A paksi "C" szolgálati csoport dolgozott. Bandel József főzte az ebédet. A vakolást folytattuk. Alul a mestergerendát ki vittük. Az ablakoknál a könyöklőket betonnal kiöntöttük. A padozaton a földet elrendeztük, hogy a betonozáshoz a tükör meg legyen. Ott volta a 84 éves Varga Jani bácsi, aki korábban önkéntes, majd állami őrsparancsnok volt.
1984. május 16. , 17. , 23.

A dombóváriak dolgoztak. Az emeleti szinten a vakolást befejeztük. A gerendákat eltávolítottuk. Hátul az épület sarkát kijavítottuk és a falat levakoltuk A WC beton alapzatát elkészítettük. A villanyvezeték csöveit felraktuk. Aljazat betont készítettünk. Szekszárdról ott voltak még Hozmecz Sándor, Kaponya György, Vál József. Segített Hübner András, a Városi tanács fő előadója. Egyesületi elnök, és Apaceller Zoltán szabálysértési előadó.
Minárovics János és két grafikus 17.-én látogatott meg bennünket. A Következőkben állapodtunk meg:
  • A helyiség déli végén az egész falat gletteljük le, mert ide egy nagy képet terveznek.
  • A villany igény 5 kiló-watt.
  • Az oldalfalaknál a vállakat szögletesen hagyjuk meg.
  • A rendezői tervet Minárovics elkészíti.
  • A levéltári anyagot fotózzuk le.
1984. május 24.

A megyei törzs nyugdíjasai dolgoztak. Hátul befejeztük a vakolást Belül a déli homlokfalat vakoltuk. A betonozást folytattuk. Ez követő napokban csupán 2-3 ember dolgozott főleg kőművesek. Június 6,7,8,9,10 13,20,21, július 9-én vakolás befejezése és a meszelés, az ablakok mázolása történt A festésnél dolgozott Megyeri István, aki Szekszárdon teljesített szolgálatot, de, Bonyhádon lakott. A födémet deszkával borítottuk. Ezt a munkát Pálfi Ferenc végezte. Nem kis feladat volt a deszkákat 160 négyzetméteren alulról fölfele szögelni. Tulajdonképpen 1985 május 23-ig állandóan kellett valamit csinálni. Ugyanis, a város vezetői látták, hogy komolyan vesszük ezt a munkát. Ezért az utcára nyíló kis teremből a Népbolt vállalat játékboltját kiköltöztették és azt is átadták, hogy rendezzük be. Ebbe a 35 négyzetméteres kis terembe a hivatásos tűzoltóságról készítettünk kiállítást.

A berendezés előkészítése


Miközben folyt az építkezés elkészült a berendezés terve. Ennek megfelelően vitrineket kellett gyártatni. Ezt a GAMSZÖV Gabona és Malom Ipari Szövetkezeti Vállalat Bátaszéki egysége vállalta. Õk kezelték le a régi fecskendőket, különösen azok fából készült részeit. A rézből készült szél kazánokat pedig a Szekszárdi Óra és Műszer Gyár KISZ szervezete tette rendbe társadalmi munkában. Közben a Bonyhádi Cipő gyár vállalati és a helyi önkéntes tűzoltók is végeztek egy napi munkát.

Amerre jártam a megyében mindenütt az oda elhelyezhető anyagokat kutattam. Így találkoztam Szedres Jegenyés pusztán egy haranggal. Hídja pusztán pedig egy fából faragott haranglábbal. Koleszár Mihály tanács¬elnökkel, megegyeztünk és elvittük Bonyhádra.

Az ünnepélyes megnyitó


A megnyitó ünnepséget 1985. május 27. napjára tűztük ki. Varga Károly vezérőrnagyot, országos parancsnokot kértük föl az ünnepélyes átadásra. A meghívókat szétküldtük, a szomszédos megyéknek, a megye vezetőinek, a városba minden érintettnek. Lekértük az országos tűzoltó zenekart. Elkészítettük a javaslatainkat az elismerésekre. Az ünnepélyes megnyitó nagy tömeg részvételével, ragyogó napsütésben zajlott le. A szalag átvágás a után Minárovics János rögtönzött tárlatvezetésen mutatta be az ország legújabb tűzoltó múzeumát. Bonyhád városnak ez volt az első Múzeuma.

Egy szertárral bővült a Múzeum


A magtárépület mögött volt a hajdani, gabona-kereskedőnek a háza. Ez is romos állapotban volt. A helyi vezetők javasolták, hogy bontsuk le és építsünk a helyére egy pajtát, ahova további fecskendőket helyezhetünk el. Az ötletet jónak tartottam, mert Pakson még ott volt jó néhány szép példány. Pedig adtam mozdony-fecskendőt, Somogynak. Kocsi-fecskendőt az Iby Miklós Főiskola Tűzoltó Tagozatának. A Tűzvédelmi Kutató Intézetnek. Ennek az előzménye volt, hogy a szekszárdi laktanya elé kihelyeztettem kocsi-fecskendőket. Ehhez az ötletet Szárszó községből vettem. Ott ugyanis egy postakocsit helyeztek egy pódiumra. Az ötlet annyira bevált, hogy azóta már, az országban nagyon sok helyen vannak kihelyezve ilyen régi vonuló szerek. Az ötletet jónak tartottam, de gondom keletkezett, mert közben nyugállományba kerültem. Vajon, hogyan fogom mozgósítani régi kollégáimat. Azért is tetszett a dolog, mert mindjárt arra gondoltam, hogy itt van az alkalom ahhoz, hogy a valaha, Hőgyészen lévő régi szertárat itt mintázhatjuk meg. Hübner Józsefnek egy képet adtam erről a szertárról. A terveket elkészítette. Aztán neki vágtunk. Nem csalódtam, újra jöttek segíteni. Nagyon aktívak lettek a helyi önkéntesek, sőt az erőmű Munka és Tűzvédelmi osztály dolgozói is segítettek. A régi épületet három nap alatt elbontottuk, a törmeléket elszállítottuk. Alapkészítés, falazás, tetőépítés, festés és meszelés, aztán a berendezés. Az épület késszen állt az átadásra. Az ünnepélyes megnyitó 1989 március30 napján volt. Dr. Héra Attila vezérőrnagy országos parancsnok és Tamás Ádám megyei tanácselnök adta át az új szertárat.

A rendszer-váltáskor veszélybe került a Múzeum



A látogatók egymás után érkeztek. Külföldről németek, hollandok, tűzoltók és nem tűzoltók. Olyant is csináltunk, hogy az atomerőműben látogató csoportokat vittük el. Közben megépült Bonyhád második Múzeuma, amely a Völgység nevet kapta. A két létesítményt összevonták és a vezetésével Szöts Zoltánt, bízták meg. Elérkezett a rendszerváltás ideje. Egyes élelmeskedők azonnal szemet vetettek a szépen rendbe tett épületre. A megyei Parancsnoknak keményen ki kellett állni a megmentése érdekében. Szerencsére az akkor alakult képviselő testület is a meghagyás a mellett döntött. Azonban az utca felőli kis termet ki kellett üríteni, mert oda egy utazási iroda költözött. Olyan döntés született, hogy ők üzemeltetik az egész épületet. Kapóra jött, hogy1992-ben, elkészült a Paksi Atomerőmű Tűzoltóság laktanyája és az anyagot ott helyeztük el. A Múzeum Kerekes Katalin irányításával ma is szépen működik. Az idő gyorsan haladt, múltak az évek és 2000. június 6.-án ünnepeltük a megnyitás 15-ik évfordulóját. Ez a nap Bonyhád városban a tűzoltóké volt. Közreműködött a központi Tűzoltó Zenekar. A művelődési ház parkolójába tűzoltókocsik sorakoztak. A meghívott vendégek üdvözlése után Minárovics János nyugalmazott tűzoltó ezredes köszöntötte a jelenlévőket.

Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség (c) 2008 Minden jog fenntartva!
Készítette: